Mivel az embereknek egyre kevesebb ideük van az információfelvételre, ezért (is) részesíthetik előnyben a digitális világot. Az információt sokkal hamarabb meg lehet szerezni mintha bemennénk a könyvtárba bogarászni. Viszont ha az információk hitelességéről akarunk száz százalékosan meggyőződni, akkor egyértelműen győztek a könyvek. 

A hangoskönyveket nem csupán azért tartom jó ötletnek, mert időtakarékos és kíméli a szemet, hanem a gyerekeknél abszolút segíti az olvasóvá nevelést és az auditív képességek fejlesztését is. 

A képek manipulálásánál nagy probléma, hogy a valóságot nagyon eltorzítja, és a közönség egy hamis képpel, információval fog rendelkezni. A szépségiparban vannak talán a legnagyobb ilyen manipulációk. Az összes reklámban a tökéletes bőrű, hajú vagy frizurájú, alkatú embereket látni, amik az emberekben ideáloknak rögzülnek. Ez például a tinédzsereknél és kamaszkorúaknál hatalmas kisebbségi komplexust alakíthat ki. 

Nagyszüleink idejében az ember napi 8 órát dolgozott, bevásárolt, főzött és együtt volt a családjával. Manapság az emberek jó esetben dolgoznak napi 8 órát, heti egyszer vásárolnak be és főznek egy teljes hétre előre, családjukkal pedig a szerencsések hétvégén együtt tölthetnek egy kis időt a takarítás és főzés után.

Rohanás van állandóan,  így semmi idő nem jut a napi ötszöri étkezésre, bár nagy szükség lenne rá. (Magyarország átlagéletkora Európában a sereghajtók között van.) Igaz, hogy észrevettük a hibát és tanítani már tanítanunk kell a gyereknek, de maga a kivitelezés szinte lehetetlen mind az idő mind a pénz szemponjátból is (átlagot nézve). 

Az, hogy a hagyományos családmodell mellett beszélünk már sok másfajta családról szerintem nem problémaként kéne felfogni, hanem alkalmazkodást a kialakult helyzetekhez. Engem inkább az szomorít el, hogy a család mint gazdasági egység és a gyerek mint gazdasági hátrány létezik. 

Ha találunk egy érdekes cikket, amelyet valamelyik ismerősünk osztott meg akkor (elég gyakran) csak nagyrészt olvassuk el, futjuk át a szöveget, aztán kattintunk a következőre, az információ pedig vagy megmarad vagy nem.  Ha komoly szövegről van szó, akkor valószínűleg nagyon kevés marad meg, mert ahhoz sokkal jobban "ott kell lenni".  Az internetes olvasás viszont nem egyenlő egy szépirodalmi mű elolvasásával, mert az internetes olvasásnál berögzült ez a gyors és felületes olvasás. Az online olvasással új képesség fejlődik ki, de ez csak akkor jó, ha célirányosan használjuk az internetet. 

Az olvasás során fejlődik a fantáziánk, gyarapodik a szókincsünk, beszédkészségünk, és az önálló gondolkodásra is jó hatással van. 

Szerintem törekednünk kell arra, hogy a hagyományos és az online olvasás jól működjön együtt. Például a beszélgetést ne váltsa fel a chat és a szlengnek ne legyen helye a tanórákon. 

A kép-leírás vitájára a mozgókép napjainkban egyfajta megoldást jelent. Hisz a filmekben megvalósítható mind a leírás rész, mondjuk egy narrátorral, mind a képi rész, magával a képi anyaggal. Külön a képnél a történeten, a mondanivalón gondolkodunk. A leírásnál pedig egy kép jelenik meg gondolatainkban, a vizuális képzeletünket fejleszti.

Átmenetet képez a képregény, mely nem a mozdulatokat ábrázolja képkockáról képkockára, hanem a szövegbuborékban megjelenő adott szituációt.

A mozgókép elsősorban a televíziózáson keresztül terjed a legjobban, de természetesen az internet is ott lohol a nyomában, és folyamatosan fejlődik. Erre pont most láttam egy friss kis videót, mely a televízió vs internet (youtube)-ról szól.

 Amellett hogy aktuális, érdekfelkeltő, még humoros is. Véleményem szerint ha a hazai youtube csatornák sokasodnának, lehet kisebb lenne a rés a tv és internet között.Van egy olyan nyilatkozó, akinél elhangzik, hogy a TV manipulatívabb, az internet szabadabb. Ezzel egyet kell értsek. Hisz a televízióban a személyiségeket tényleg a média alkotja, teremti, míg az interneten maguk a személyiségek, egyediségek vannak előtérben.

Ha egy prezentációhoz képeket, diagrammokat is teszünk, a közönség sokkal jobban maga előtt látja a az előadás lényegét, mert a vizuális dolgok közelibbek az ember számára. De ezt nem mindig tudtuk, ezért készültek úgy könyvek is (pl gyógynövényekről szóló könyvek), hogy egy dologhoz többször használták ugyanazt a képet/ rajzot, ami befolyásolhatta a tudat alatti memóriát. Gondolok itt olyanra, hogy ha valaki nagyon vizuális típus, akkor neki nem az maradt meg hogy hosszúkás levelű, hanem csak a növény képe, ami zavarossá tehette a felismerést.

Az órán érdekes volt a képek"egymásravetítése". A bűnözők felismerése azonos jegyekkel kissé vicces felvetés, de nyilván csak azért mert a 21. században vagyunk. Azt azonban egy jópofa dolognak tartom, hogy egy "átlag családtagot" is lehet ezekkel a rávetítésekkel kreálni. 

Szóbeliség - írásbeliség kapcsolatát és különbségeit emelném ki az óráról. A téma számomra elég megfoghatatlan néha, de ezt az egy diát sokáig értelmeztem;

Szójelentés:
szóbeliségben a szituáció a döntő, összefügg az élettel
írásbeliségben: definitív, szótári meghatározás; élettelen
Szövegjelentés:
szóbeliségben a szöveg interpretálja saját magát
(kibontakozik)
írásbeliségben: szükséges az interpretáció („a másik másfajta
megértése”)

Tehát szóban sokkal gyorsabban tudunk információcserét folytatni, hisz a szituáció ismerete a jelenléttel adott. Az írásban a körülményt is le kell írni ami az olvasással plusz időt vesz igénybe. Viszont, egy körülményt sokkal részletesebben is lehet érzékeltetni írással,  az olvasó talán jobban is átéli a helyzetet, több rálátása lehet a dolgokra. Szóbeli és írásbeli kommunikáció közötti különbség még a félreérthetőség, vagyis nagyobb eséllyel értelmezem félre írásban a szöveget, mint szóban, mert szóban segít a megértésben a metakommunikáció is. 

A nyelv változásának kicsit utána olvastam és hallgattam. Számomra az alábbi információk bizonyultak újnak:

• Egészen a 18. század végéig nem vették észre, hogy a nyelvek változnak. A 19. század elején bizonyították, hogy ezt a sokféle nyelvet szisztematikus változások hozzák létre.
• A nyelvi változás mindig a rendszerre, és nem a szóra vonatkozik. Olyan változás ami egyetlen szót érint, nem számít nyelvi változásnak. Nehezen figyelhető meg, mind írásban mind beszédben. Az írás csak ruhája a nyelvnek.
• Egészen a 12. századig nem létezett névelő a magyar nyelvben, csak a 15. századtól.
• Az ly kiejtése változott
• Van olyan nézet, miszerint a nyelv egyre egyszerűsödik, mások szerint meg éppen bonyolultabb lesz.
• Manapság már nem az a jellemző, hogy látható, hanem láthatóak vagy nem mulandó hanem múlandóak.

Érdekesnek tartottam, hogy így példákkal kiemelve, tényleg mennyit tud változni észrevétlenül a nyelvünk ennyi idő alatt is.

Forrás:
Nádasdy Ádám: Miért változik a nyelv? 2003.11.17.

Misztikus hiedelmek

Az órán legjobban a misztikus hiedelmek rész fogott meg.
A babona a szakkönyvekben egyes tárgyaknak, cselekményeknek természetfölötti hatást tulajdonító és bizonyos jelenségeket természetfölötti erők megnyilvánulásaként magyarázó tévhit. 

Személy szerint mindig is "babonátlan" embernek tartottam magam, de ahogy beszélgettünk kiderült, hogy bizony mégis vannak olyan dolgok, amelyek a kultúra miatt "rámragadtak".  Ilyen például a horoszkóp vagy mondjuk ha látok egy hullócsillagot, akkor kívánok egyet, vagy nem szokták elmondani az első 3 hónap letelte előtt, hogy várandósok, csak a nagyon szűk családi körnek. Szerintem ennek oka tényleg a vonzó és ismeretlen misztikum, valamilyen megfoghatatlan egyfajta varázserő gondolata lehet. Az ember mindig is hajlamos a történéseket valamilyen okkal, érvvel összehozni. Pl. Valami szerencsétlenség fog velem történni, ha előttem egy fekete macska átmegy. És valóban össze tudunk kapcsolni egy rossz jegy megszerzését, vagy egy nem sikerült vizsgát ezzel a történéssel.
Lényegében szerintem van egy egészséges határ. Nem streszelek azon, ha átmegyek egy létra alatt, de ha látok egy hullócsillagot továbbra is kívánni fogok.